A kaparóberendezések anyagának kiválasztását az adott folyamatkörnyezet és a feldolgozott anyagok jellemzői határozzák meg. A tartálytest és a tartály alján lévő tartószerkezet jellemzően szénacélból vagy rozsdamentes acélból készül. A szénacél alacsonyabb költséget kínál, és általános vízkezelésre vagy ásványi iszap feldolgozására alkalmas; azonban savas vagy lúgos korróziónak kitett környezetben -korróziógátló kezelést- igényel, például védőbevonatot vagy gumibélést. Erősen korrozív szennyvizet vagy vegyi folyadékokat tartalmazó környezetben a rozsdamentes acél (mint például a 304-es vagy 316L-es osztályok) az előnyben részesített anyag kiváló korrózióállósága és meghosszabbított élettartama miatt.
A kaparókengék és -karok általában kopásálló-anyagból készülnek. A magas homoktartalmú vagy nagy keménységű üledékrészecskéket tartalmazó eljárásoknál a kaparókengék kopásálló acélból vagy kompozit anyagokból készülhetnek, hogy biztosítsák a tartósságot és a kopásállóságot a hosszú távú{3}}működés során. Ezenkívül egyes kaparókések felületei gumipárnákkal vagy poliuretán rétegekkel is felszerelhetők, hogy fokozzák a kaparás hatékonyságát a tartály alján, miközben minimalizálják a pengék és a tartály alja közötti kopást, ezáltal csökkentve a karbantartási költségeket.
A hajtásrendszer és a csapágyalkatrészek is kiváló minőségű anyagokat igényelnek-. A hajtótengelyeket, a sebességváltó házait és a kritikus csatlakozóelemeket nagyszilárdságú acélból vagy ötvözött acélból kell gyártani, hogy ellenálljanak a tartós forgási terheléseknek és a hidraulikus ütközési erőknek. A csapágyak általában korrózió- és Az anyagok megfontolt kiválasztása és kombinációja nemcsak a kaparóberendezés tartósságát és szerkezeti stabilitását biztosítja, hanem növeli működési megbízhatóságát is a vízkezelési, bányászati és vegyi feldolgozási alkalmazások széles körében.
